ALAPANYAGOK

Azok az emberek, akik nagy növényismerettel rendelkeztek a történelem során mindig a társadalom és a közösség tisztelt tagjai voltak, akár tudósok, szerzetesek, kuruzslók, sámánok, papok és ördöngös képességű bábaasszonyok, netán boszorkánynak kikiáltott személyek.

Tudásuk sok ember keservére, fájdalmára hozott enyhet, gyógyírt, illetve akik visszaéltek ismereteikkel azok rossz célra is felhasználták eszközként tudásukat. A világ számos vidékén a mai napig a növényi és más eredetű drogok illetve készítmények képezik a gyógyítás alapját, de azokban a térségekben is, ahol a szintetikus gyógyszerek használata az elterjedtebb az elmúlt években nőtt a természetes hatóanyagú készítmények iránt a kereslet.

A gyógynövény felhasználás ma már elsősorban nem a saját gyűjtésű drogokon, hanem a különféle szaküzletekből és más forrásokból történő beszerzésen alapul. A fitoterápia magában foglalja a tradicionális vagy népi gyógyászatot és a gyógynövények korszerű alkalmazási formáit is. Például az aromaterápia az ókor óta ismert gyógymód, az illóolajok farmakológiai hatásán (antibakteriális, gyulladásgátló, nyugtató, görcsoldó, stb.) alapul.

A népi gyógyászat évezredes hagyományokkal rendelkezik, általában a bevált gyógyeljárások maradtak fenn. Elsősorban növényi részeket illetve belőlük előállított házi szereket alkalmaz, de felhasznál állati illetve ásványi eredetű anyagokat is. A keleti (indiai, kínai, japán) ún. tradicionális gyógyászat is a népi gyógyászatból fejlődött ki, de ma a hivatalos orvosi gyakorlatban is alkalmazzák.